Fűszerek a természet kincsei

Fűszerek a természet kincsei. De mit jelent a fűszer az élelmiszertudományban? Minden olyan anyagot, ami az ételnek kellemes ízt, szagot, színt, zamatot vagy küllemet ad.

Eszerint tágabb értelemben fűszer a só, az ecet, a sütőpor, a szódabikarbóna és talán még a zselatin is. Szűkebb értelemben azonban csak a fűszernövények ételjavításra felhasznált részeit hívjuk fűszernek. Ilyenek lehetnek a magvak, termésrészek (bors, kömény, paprika, ánizs, vanília,) virágok, bimbók, virágrészek (kapri, szegfűszeg, sáfrány), levelek, esetleg leveles hajtások (kapor, majoránna, babér, petrezselyem, tárkony), fűszeres törzsek, tőkék, rizómák (hagyma, gyömbér, kálmos), kérgek (fahéj) és gyökerek (angyalgyökér, lestyán). Minek köszönhetik a fűszernövények ezeket a különleges tulajdonságaikat? Hatóanyagaiknak, amelyek illó olajok, gyanták, zamatosító, csípős, izgató, serkentő anyagok, és így nemcsak tetszetős színt, szagot, küllemet adnak az ételnek, hanem az emésztőszervek működését is fokozzák azon kívül, hogy az étvágyát is javítják.

Régi írások bizonyítják

Régi írások bizonyítják, hogy az egyiptomiak, kínaiak, görögök és rómaiak már időszámításunk előtt jó pár ezer évvel is ismerték a fűszereket, sőt egyes fűszernövények (koriander, kömény, ánizs, kapor, hagyma, sáfrány stb.) termesztésével is foglalkoztak. Az Ótestamentum is említi az ételek elkészítéséhez termesztett növényeket. Így a SÁBA KIRÁLYNŐről szóló történetből kiderül, hogy a fűszer nemcsak egyik legfontosabb árucikke volt az arab világ és a Földközi-tenger menti birodalmak közötti kereskedelmi forgalomnak, hanem szinte egyenrangú társa az ajándékba vitt drágaságoknak. A fűszerek nagyban való termesztésével először a rómaiak foglalkoztak. (i. e. 234-149) „De agricultura” c. könyvben már tárgyalja az ánizs, kapor, koriander, kakukkfű termesztésével kapcsolatos teendőket.

LUCULLUSnak (i. e. 111-57), a fényűző életmódjáról híres hadvezérnek a kertjében többek között világhíres fűszernövények is pompáztak. Napokig tartó lakomáihoz a legjobb szakácsok főzték fűszerekben gazdag ételeiket, és konyhájának híre mindenhová eljutott. A klasszikus görög-római kultúra tudós nagyjai közül GALENUS (i, sz. 131-201), a nagy hírű orvos a drogokon kívül már a fűszerek gyakori hamisításával is foglalkozott könyvében. A rómaiak hódításaik során a keleti tartományok ínycsiklandozó ételeivel, fűszereivel is megismerkedtek.

NAGY KÁROLY

NAGY KÁROLY, a híres frank király és római császár (768-814) elrendelte a fűszerfélék és a gyógynövények termesztését. Ez időben az ilyen növények termesztésével a kolostorkertekben a szerzetesek és apácák foglalkoztak. Az egyik leghíresebb fűszer- és gyógynövénytermesztő a St. Gallen-i kolostor volt. A földrészek felfedezésével a fűszerek sorába lassan a kiváló, nemes aromájú tengerentúli indiai fűszerek is beléptek. Idővel azonban borsos áruk ellenére is egyre nagyobb teret hódítottak, kedveltté, sőt nélkülözhetetlenné váltak a konyhákban. Ha méregdrágán, életek és áldozatok árán is, de a kereskedők, meg az uralkodók biztosították az utat Kelet felé, hogy a fűszer Európába kerülhessen. Ugyanakkor a szegényebb néprétegek nem tudták megvásárolni Kelet e drága ajándékát, így olcsóbb hazai fűszerekkel ízesítették ételeiket.

MARCO POLO

MARCO POLO (1254-1323), a középkor legjelentősebb utazója, aki elsőként utazott végig Ázsián, naplójában leírja, hogy Kínában megismerte sok más növényen kívül a gyömbért és a rizst. Amerika fölfedezésével újabb fűszernövények gazdagították a választékot. így került hozzánk a paprika, a vanília, a kakaó stb. MAGELLÁNról, a híres portugál utazóról írott könyvekből tudjuk, hogy V. Károly német-római császár óriási összegeket áldozott a híres fűszersziget, „Molukki” elfoglalására, mivel ez – éppen a fűszerek révén – végtelen gazdagságot ígért. Ez időben a bors a legértékesebb fűszernek számított, aranymérlegen mérték, és Európa patikáiban méregdrágán szerezték be ízes lakomáikhoz a gazdagok.

1755-ben Európában már olyan könyvek is megjelentek, amelyek a fűszerek felhasználására tanítják az embereket. A szerzők részletesen ismertetik a rozmaring, hagyma, fokhagyma, petrezselyem termesztési módját is. A fűszerek használata így lassan természetessé vált, nemcsak az úri konyhákban, hanem a szegényebb házakban is. A külföldi fűszerek széles körű elterjedésével lassan háttérbe szorultak a hazai fűszernövények, pedig régebben a falusi házak tornácain és a kertekben nagy gonddal nevelték őket. Régi kedves fűszernövényeinkből a petrezselyem, zeller, kapor még gyakori, de majoránnát, tárkonyt, édes köményt, kakukkfüvet már csak ritkán láthatunk a vidéki házak táján és a modern konyhák fűszerpolcain Hazánk fűszertörténetét kutatva, Mátyás király idejében milyen nagy szerepet játszottak a fűszerek. A magyar konyhákban már abban az időben használták a sáfrányt a borsot, a gyömbért, a fahéjat, a szerecsendiót stb. Az írások azt is igazolják hogy a fűszerek termesztésével már a XIV-XV. században is kísérleteztek hazánkban. Mindezekből láthatjuk, hogy a fűszerek használata szinte egyidős az emberiséggel, használatuk együtt terjedt az étkezési igények fokozódásával, és állandóan fejlődik formálódik napjainkban is.

Ánizs – Népies neve: ánizsmag, bécsi kömény.

A Földközi-tenger mellékéről származik. Már az ókorban is használták az egyiptomiak mint fűszert. Mint fűszert az egész világon sokoldalúan használják fel. A Szovjetunióban nemzeti fűszerként értékelik. Vadas ételek, mártások ízét előnyösen érdekessé tehetjük egy parányi ánizzsal. Édességeknél: gyümölcskompótok, édes rizs, köhögés elleni cukorkák, pudingok és egyes vidékeken kenyérsütésnél, sós süteményeknél (néha köménnyel vagy édes köménnyel együtt) is használják. Italokban is közkedvelt: puncsok, szirupok, likőrök stb. Gyógyhatása miatt étvágyjavító, emésztést serkentő, vértisztító, hurutoldó, idegerősítő, felfúvódást szüntető, gyomor-, bél- és epebántalmak elleni szerként is használják.A gyermek gyógyászatban mint szélhajtó. Gyógyszerekhez ízjavítóként is adják.  Közép-Európában és a világ más tájain, így nálunk is termesztik. Fűszerként való használatáról már az ókori Egyiptom területéről is vannak bizonyítékaink. Az ókori keleten fizetőeszköz is volt. Pannóniába a római katonák hozták be. Étvágyjavító, emésztést elősegítő, vértisztító; felfúvódást szüntető, gyomor-, bél- és epebántalmak elleni teakeverékek alkotója.

Borsmenta:

Az ókori rómaiaknál a vendégszeretet jelképe volt a menta, az asztalt díszítették és illatosították vele. A zsidók a zsinagóga padlójára szórták a növényt és ételeiket is ízesítették vele. A menta ételízesítőként való használata Európában elsősorban a brit konyha jellegzetessége volt, azonban a 17. század végén Erdélybe települt örmények is ízesítették ételeiket ezzel az erős aromájú fűszernövénnyel. A népi gyógyászatban növényi orvosságként használták. A borsmentából citromfűvel vegyítve kiváló téli tea főzhető, melynek nyugtató, lazító hatása van. Hatásos emésztésserkentésre, reumás panaszok enyhítésére, asztma, fulladás, köhögés, torokfájás, hurut kezelésére. Köptetők, légzéskönnyítő kenőcsök készítésénél is. Fájdalomcsillapító hatása miatt bőrbe dörzsölve enyhíti az izomfájdalmat, az erős fejfájást is csillapítja.

Babérlevél :

A legrégebben ismert és igen elterjedt fűszerek közé tartozik. KisÁzsiában és a Földközi-tenger vidékén vadon, de főleg kultúrákban előforduló örökzöld cserje vagy fa levele szolgáltatja ezt az értékes karakterű fűszert. Régen a dicsőség, a hírnév és a győzelem jelképe volt. A felül fényes, alul matt, bőrszerű, lándzsa alakú levelek jellemző fűszeres szagúak és kesernyés ízűek. Illó olajat, csersavat és keserű anyagot tartalmaznak. Olasz-, Francia- és Spanyolországból jut a hazai kereskedelembe. Nálunk üvegházakban dísznövényként is látható. A babérlevelet felhasználhatjuk levesek (tojás-, burgonya-, savanyú-, hal-, paradicsom-, hús-), főzelékek (burgonya-, savanyú tojás-), szószok, pácok, mártások, kolbászáruk, sültek, aszpik, kocsonya készítésénél, valamint téli uborka, zöldparadicsom, tök és káposzta eltevésénél és halhúsok marinálásánál. Különösen azoknál az ételeknél elengedhetetlen, amelyek enyhén savanykás ízűek (vadas marhahús, citromos mártás, nyúl, szarvas, őz stb.). Mivel a levelek erősen aromásak, így ügyeljünk a felhasználásnál, mert kesernyés íze elronthatja ételünket vagy eltett savanyúságunkat.

Bazsalikom:

A bazsalikomcserje Dél-Amerikában őshonos növény, de megtalálható a világ valamennyi részén, mindenütt sok hiedelem fűződik hozzá. Erős, jellegzetes, szegfűszegre emlékeztető, édeskés íze van. Olasz ételekhez gyakran használt fűszer. Friss salátákhoz és paradicsomos ételekhez, babhoz, gombához. Mártások, eltett savanyúságok, erjesztett fűszerecetek kiváló ízesítője; a bazsalikom a fokhagymával együtt a klasszikus pesto-szósz alapja. Számtalan levesnek, főzeléknek, pecsenyének aromás összetevője.
A leveleket fiatal korukban szedjük le, vágjuk fel, passzírozzuk át olajjal, vagy morzsoljuk el. Főtt ételekhez a főzés utolsó percében adjuk hozzá. A bazsalikomot fagyasztással vagy szárítással is tartósíthatjuk. Egész leveleket tegyünk el olívaolajba sóval. A növény illata elűzi a legyeket is.A levelek forrázata serkentőleg hat az emésztésre. A bazsalikomos illóolaj is jól használható frissítő hatású fürdőhöz.

Népies neve: királyfű, németbors.

Eredetileg Dél-Ázsiából, Perzsiából és Afrikából került nemrégen hazánkba.Kellemes, szegfűszegre emlékeztető, fanyar illatú, pikáns ízű fűszernövény, mely illó olajat, cseranyagot, szaponint és keserű anyagot tartalmaz. Mint fűszer, különösen az igényes konyhákban, sokoldalúan kerül felhasználásra: levesekben, főzelékekben (különösen fehér babban), salátákban, szószokban, pácokban, sültekben, mártásokban, darált húsokban, halételekben, kolbászárukban, növényi ecetek készítésekor, továbbá ecetes és vizes uborka eltevésekor remek aromát kölcsönöz. Egyes halételek készítéséhez zsályalevéllel, rozmaringlevéllel együtt kiváló, illatos körítést nyerhetünk. Teáját gyomorerősítőül, étvágygerjesztőnek, felfúvódás ellen, szélhajtóul, gyomorfertőzésnél, köhögés csillapítására, idegnyugtatóul, vízelhajtónak, vesegyulladásnál használják. Külsőleg toroköblítőül és kelések érlelésére szolgál.

Boróka:

Népies neve: apró fenyő, borosán, borostyán tüske, borovicskafenyő, borsfenyő, gyalogfenyő, A Duna-Tisza közén, de hazánk más részein is nagy tömegben előforduló, örökzöld cserje. Második éves kékeshamvas bevonatú termései szolgáltatják a kissé édes-kesernyésen zamatos, nagyon aromás, kissé csípős ízű fűszert. Főzelékek, saláták, savanyú káposzta, húsételek, marinírozott halételek, vadpástétomok fontos ízesítője. Kitűnő ízt kölcsönöz a sertés- és vadsülteknek.Fűszer keverékeket, sonkapácokat, húsfüstölő szereket készítenek belőle.A gyógyászatban vizelhajtóként, szélhajtóként, étvágygerjesztőként, vese-, epekő oldószerként hurutos megbetegedéseknél használják. Kitűnő izzasztó. köszvénybántalmaknál. A bogyókból lekvárt is készítenek, melyből naponta egy-két kávéskanállal fogyasztanak vízelhajtóként, epe- és veseműködést serkentőként. A borókából pálinkát is főznek, amely a borovicska és az angol „gin” alkotórésze.

Borsikafű:

Népies neve: bécsi rozmaring, borsfű, borsika, csombor, csomborbors, kerti méhfű.Már a XVI. századi füvészkönyvek említik a borsikafüvet mint fűszert és gyógynövényt. Jellegzetes borsra emlékeztető, fűszeres illatú és ízű növény. Általános elterjedése és kedvelt aromája miatt a háztáji kertekben és a nagyüzemekben folyik a termesztése. Bazsalikomhoz és majoránnához hasonlóan morzsolt állapotban kerül forgalomba. Illó olajat, cseranyagot, nyálkát, gyantát, keserű anyagot stb. tartalmaz. Aromája miatt kedvelt húsipari és háztartási fűszer. Bableves, babfőzelék, burgonyaételek, káposztafélék, saláták, húsételek, gombás ételek, kolbászáruk, vadpácok, majonéz és különféle mártások, ecetes és vizes uborka fűszere. Használatával takarékosan kell bánni, mivel erős aromája keserűvé teheti az ételt. Ezért ne főzzük az étellel együtt, csak a főzés befejezése előtt pár perccel kell az ételhez keverni. Diétás konyhák étrendjében igen használatos, mivel a feketeborsot lehet vele pótolni.Egyébként gyomorerősítő, görcsoldó, étvágygerjesztő, bél- féregirtó, felfúvódást gátló hatása miatt is értékes fűszer- növény.

Borsmenta:

Az ókori egyiptomiak és a perzsák is ismerték. Valószínűleg gyógyászati célra termesztették.
Igénytelen, félárnyékos helyeket kedvelő, cserépben is eltartható növény. A fiatal hajtásait illetve leveleit közvetlenül virágzás előtt, a reggeli órákban kell szedni.
A növény egésze jellegzetes illatú, kellemes hűsítő és enyhén csípős ízű. A leveleiben illóolaj (mentol, piperition), cserzőanyag, keserűanyag található.
Szószok, sültek, pulykatöltelékek, ürühús ízesítésében elterjedt, de kellemesen hűsítő aromája miatt üdítőkben, hideg teának, koktélokhoz, gyümölcslevesekhez mindenképpen érdemes kipróbálni.
A gyógyászatban gyógyteák és teakeverékek, szeszes kivonatok formájában használják. Fokozza a nyálképződést és elősegíti az emésztést. A szeszes kivonatát lumbágó, izomfájás esetén bedörzsölő szerként használják. Emésztési zavaroknál, felfúvódásnál, epegyulladásoknál, menstruációs zavaroknál. Használják még likőripari, kozmetikai készítményeknél.

Citromfű:

Már a görögök és rómaiak által is ismert,fűszernövény.
Illó olajat, cseranyagot tartalmaz.
Friss a citromszagra emlékeztető levelét saláták, gyümölcslevesek, mártások, főzelékek, töltelékek, gomba-, szárnyas- és vadételek, fűszerecetek ízesítésére használjuk.
A népi gyógyászatban pattanás, rovarcsípés, álmatlanság, vizsgafélelem, asztma, epilepszia, láz, hányás, allergiák, fejfájás, fekélyek, vérnyomáscsökkentő, ideg- és szívnyugtató, idegerősítő, vírusölő hatásokat tulajdonítanak neki.Citromfű – Népies neve: anyaméhfű, macskaméz, citromosfű, mézfű,

Fahéj:

Illata átható, fűszeres, édes és melengető.A fahéjjel legtöbben már gyermekként találkoztunk. Süteményeknek fontos kelléke, a habos kávé éke.Amikor megérezzük illatát, lelkünk felmelegszik, nosztalgiásak leszünk, és otthon érezzük magunkat a pillanatban. A jelen különleges és örömteli.

Nem csoda hogy a fahéjat szerteágazóan használták a világon mind hétköznapi és mágikus célokból. Eredetileg Sri Lankából származik, a Cassia pedig Kínából. Az Arabok vitték el ezt a kincset, szerte a világban, ahol részévé vált az étkezésnek, gyógyításnak, és szellemi ritusoknak.

A fahéj több helyzetben is alkalmas. Egyrészt szerelem mágia, szenvedély, afrodiziákum hatása van. Csokoládéval párosítva kifejezetten étvágygerjesztő.

Nem is feltétlenül szerelmi inspirációra, hanem életkedvhez, motiválóként is használható, hiszen illata pezsdítő, tüzes, és energetizáló.

Gyakran használják pénz és bőség mágiához, de szerencse talizmánnak is jó. A fahéj bevonzza azt amire szükségünk van, és távol tartja azt ami ártalmas. Védelmező, elűző hatása is van.

A fahéj az emberiség számára már több ezer éve ismert, mint fűszer, illatszer és gyógyszer. Őshonos területein (India, Srí Lanka) a különböző fajait füstölőkben égették a templomokban, vagy betegségek ellen védelmezőként, illetve afrodiziákumként alkalmazták. Az ókori Kínában és Egyiptomban is ismert volt, ahol többek között a mumifikálási folyamatban is szerepet kapott. A Bibliában többször említésre kerül, többek között, mint illatosító szer, illetve mint a felszenteléshez használt olaj hozzávalója.
Az ókori görögök és rómaiak gyakran áldoztak az isteneiknek fahéjt, mind füstölőként, mind egyszerű fizikai ajándékként.
Füstölőként való alkalmazása során arra ügyeljünk, hogy nagyobb mennyiségben orr- és torokirritációt okozhat!Vágott darabokban vagy őrölt állapotban árusítják. Illóolajat, csersavat, nyálkát, gyantát, cukrot, keményítőt tartalmaz. Három fajtáját ismerjük. A legjobb minőségű a ceyloni, majd a kínai és a malabári fahéj. Őrölt állapotban mézeskalács, almás lepény, rétes, diós piskótatészta, zsírban sült fánk, rizsételek, tejes ételek, míg egész állapotban befőttek, kompótok, gyümölcslevesek, mártások, forralt borok és egyéb italok készítésénél használják. A gyógyászatilag emésztésserkentő, étvágyjavító, gyomorerősítő hatása miatt alkalmazzák. Az illatszeripar termékeinél is találkozhatunk kellemes illatával. Mind az őrölt, mind az egész fahéjat száraz, idegen szagoktól, fénytől védett helyen kell tárolni.

Feketebors:

A legismertebb és legáltalánosabban használt fűszer az egész világon. A Szingapúr és Malabár vidékén honos, Ázsiában és Amerikában termesztett cserje bogyója szolgáltatja az értékes fűszert. A feketebors a növény éretlenül szedett, szárított termése. A fehérbors ezzel szemben a növény érett termése, melyről a külső héját áztatással és dörzsöléssel eltávolítják és színe így világosbarna. A feketebors az erősebben csípős ízű, míg a fehérbors a kevésbé csípős ízű és enyhébben aromás. A bors egész és őrölt állapotban kerül forgalomba. Mindkét formában, ízlésnek megfelelően minden ételhez adható, kivéve az édes ételeket. Így például levesek, főzelékek, saláták, húsételek, páclevek, halak ízesítésénél egészben vagy durván őrölve használjuk. Diétás előírásoknál borspótló ( borsikafű).

Fehér üröm:

Népies neve: bárányüröm, hegyi üröm. Az egész országban előforduló növény, amelynek virágos hajtásait az ürmösborok és egyes keserű likőrök készítésére kiterjedten használják. A növény keserű ízű, illata fűszeres. Ez a jellegzetes aromájú fűszernövény adja az ürmösön kívül az „abszint” nevű pálinka fő alap anyagát. A virágos üröm illóolajat, keserű anyagot, abszintint tartalmaz. A növény teája gyomorbántalmaknál, étvágytalanságnál, epebántalmaknál, alacsony vérnyomásnál és bélféreg űzésére használatos.

Fokhagyma:

A magyar konyha fokhagyma nélkül el sem képzelhető. Hazánkban nagyban termesztik és az egész világon kedvelik kiváló minősége és különlegesen ízjavító hatása miatt. A fokhagymának egyes ókori népek különös varázserőt tulajdonítottak, s gerezdjeit amulettként hordták a nyakukban. Később a különféle kuruzslószerekkel együtt orvosságként is használták. A modern orvostudomány igazolta érelmeszesedés elleni, emésztést elősegítő, bélfertőtlenítő, bél- féregűző, vérnyomáscsökkentő, epe- és májműködést elősegítő hatását. Tápértéke jelentős, mert szénhidrátot, fehérjét, fontos ásványi anyagokat, illó olajat, C-vitamint tartalmaz. Jellegzetes illatát egy kéntartalmú anyag, az allilszulfid adja. Nyersen, szárítva, por és krém alakban is vásárolható. Felhasználása, illetve adagolása egyéni ízlés szerint javasolható: levesek, főzelékek, saláták, sültek, vadas ételek, vagdalt húsok, szószok és saláták készítéséhez. Bizonyos kolbász-, szalámiáruk elkészítésénél elengedhetetlen.

Fodormenta:

Alkalmazása azonos a borsmentáéval. Szélhajtó, étvágyjavító, görcsoldó teakeverékek alkotóeleme. A fog- és szájápoló szerek fontos alapanyaga.

A görögszéna:

mag, más néven lepkeszeg mag, a legrégebbi korok óta ismert gyógynövényként tartják számon. Gyógyászati értékét az indiai, egyiptomi (arab), görög, kínai népi és tudományos gyógyászatban kiemelkedőnek tartják; ezen országokban általánosan fogyasztják. Közvetlen feldolgozásával számos szabadalmaztatott gyógyszer készül. Gyógyhatását elsősorban a szteroid jellegű szaponinoknak és a nyálkás rostoknak tulajdonítják. Előbbiek gátolják a koleszterin felszívódását és szintézisét, a rostok a vércukorszint csökkentését segíthetik. Jótékony hatással van az emésztésre, gyulladás csökkentő hatású. A magja mellett a görögszéna levele is kedvelt és gyakran használt fűszer.

Gyömbér:

Kínában már időszámításunk előtt több évszázaddal használták és Marco Polo könyvében is említi e növény használatát. A középkorban jelentős szerepet játszott a népek közötti fűszerkereskedelemben. Ma Dél-Ázsiában, Dél-Amerikában és Nyugat-Afrika tropikus tájain termesztik ezt a sajátságosan illatos, csípős, kesernyés ízű fűszert adó növényt. A növény gyökértörzse szolgáltatja a fűszert, amelynek feldolgozási módja szerint több változata ismert. A hámozatlan fekete a „barbadosi” és a hámozott fehér a „bengáliai” gyömbér. Aromáját illő olaj, ízét pedig a gingerol-tartalma okozza. Ezenkívül cukrot, gyantát, gyantasavat, keményítőt tartalmaz. A gyömbér kitűnő gyomorerősítő, étvágyjavító, emésztést elősegítő. Zsíros ételek utáni telítettség érzésnél jó szolgálatot tesz. Nálunk vágott állapotban, míg egyes országokban őrölve, sőt, kandírozva (cukrozva) is forgalomba kerül. Egyes levesek (hús-, bab-, burgonya-, gyümölcs-), levesgombócok, szószok és egyes angolosan készített húsételek kitűnő ízesítője, Uborka, tök és gyümölcsök eltevésénél, cukrászati készítményeknél is használják. Angliában, Amerikában a híres „Ingver” sört készítik belőle. Felhasználják még a likőriparban és fűszer keverékek készítésénél.Az első világháború előtt sokfelé volt szokás lakodalmi tejbekása fűszereként a gyömbér a cukorral együtt.

Izsóp: 

Közép-Európába szerzetesek hozták be a X. században, Magyarországon a bencés kolostorkertek egyik kedvelt növénye volt.
Levele C-vitamin- illóolaj-dús, aromás, kissé kesernyés ízű. Fogfájás csillapító, gyulladáscsökkentő, izzadás gátló.
Fűszernyerésre a növény föld feletti virágzó hajtásait vágják, a levágott hajtásokat szellős, száraz, árnyékos helyen szárítják. Az így előállított fűszer kissé kámforos illatú, kesernyés ízű, ami illóolaj-, cseranyag- és keserűanyag-tartalmának tudható be. Tartalmaz még gyantát és flavonoidokat is. Apróra vágva, lefagyasztva is tárolható.
Hús- és halsaláták, levesek, mártások, szárnyas pástétomok, pecsenyék, nyúlból, bárányból készült húsételek valamint burgonya- és zellersaláták kiváló ízesítője.

Elősegítik a zsírosabb ételek emésztését, ezért ezek ízesítéséhez ajánljuk. Gyümölcssalátában az ínyencek áfonyával együtt használják. Virága ehető, ezért frissen saláták díszítő és ízesítő eleme lehet. Fűszerkeverékek, eszenciák és páclevek alkotóeleme. Finom borok ízesítőjeként is ismertté vált. Gyógyászatban köhögéscsillapító, légcsőhurut elleni, étvágyjavító, vérnyomásemelő teakeverékek készítésénél is felhasználják. Külsőleg szájüreggyulladás esetén öblögető szerként alkalmazzák. A kozmetikaipar az illóolaját habfürdők, samponok és lábfrissítő borogató szerek készítéséhez használja fel.

Kakukkfű:

A kakukkfüves fürdő a hiedelem szerint fokozta a római katonák erejét. A középkorban a hölgyek a harcba induló lovagjaik zsebkendőjébe kakukkfüvet hímeztek.
Már az egyiptomiak is jól ismerték a növény fertőtlenítő- és tartósító tulajdonságait, a balzsamozásnál is használták. A kakukkfüvet ma is szívesen használják növényi és anatómiai preparátumok tartósítására, és a papír megpenészesedését is gátolja.
A kakukkfüvet olyannyira tisztelték és szerették, hogy a Szent Gyógyfüvek Varázslatában is benne van, fontos alkotórésze egy olyan receptnek, amely „lehetővé teszi, hogy megpillantsuk a tündéreket”.
Étvágytalanság ellen is hatásos, valamint segít kiűzni a bélélősködőket. Forrázata teaként serkenti az emésztést, és másnaposság ellen is jó.
A kakukkfű jól kombinálható petrezselyemmel és babérral. Adjuk sűrű hús- és egyéb levesekhez, pácokhoz, töltelékekhez, mártásokhoz. A kakukkfű elősegíti a zsírok lebontását. Ajánlják borban, lassan fővő ételekhez, vadhúsokhoz, kagylóhoz, baromfihoz.

Kapor:

A kapor a Földközi-tenger keleti melléke, Nyugat-Ázsia, Perzsia, Kelet-India, további feltételezések szerint a Kaukázus vidéke és Egyiptom.
A Kárpát-medencébe a római legionáriusok hurcolták be.
Az 1500-as években szántóföldön jelentős mennyiséget termesztettek belőle. A magyar konyha régi, kedvelt fűszernövénye. Illóolaja antiszeptikus hatású, kellemes ízű, étvágyfokozó, elterjedt ételízesítő, savanyúság­tartósító. Illóolaját a kozmetikai ipar is hasznosítja.
Felhasználása sokrétű. Finom apróra vágott leveleit mártások, szószok, főzelékek, tészták íze­sí­té­sére használjuk. Levesek, gombaételek, rákok, csiga, tyúk- és marha húsok fűszere.
Sajtból készült ételek, körözöttek, lepények, saláták ízesítője. Illóolaj-tartalma, aromája gyorsan elvész. Ezért ne főzzük, csak a készételbe, tálalás előtt tegyük bele.
A savanyú uborka elképzelhetetlen nélküle, de szinte minden savanyúságba alkalmazható. Teája kitűnő felfúvódásnál, emésztési zavaroknál, álmatlanságnál. A kaprot gyógynövényként már az egyiptomiak is ismerték, a belőle főzött teát fejfájás ellen ajánlották. Az újabb kori népi gyógyászatban elsősorban bélpangás ellen és az emésztés javítására használják. A kaporteát nemcsak gyomor- és bélbántalmaknál használják, hanem mint vízelhajtót és köhögtetőt is ismerik.

Kardamom:

Délkelet-Ázsia tropikus helyein (India, Ceylon) előforduló növény 1-2 cm hosszú termése adja a fűszert. Már a görögök és rómaiak is értékelték ízesítő és gyógyhatását. Termésfaltól mentes, egész vagy őrölt állapotban hozzák a magot forgalomba. Gyengén kámforillatú, és csípős, fűszeres ízű. Illó olajat, zsírolajat, keményítőt, cukrot tartalmaz. Ritkábban használt fűszer, mellyel mézeskalácsot, marcipánt és szeszes készítményeket ízesítenek. Kolbászt, gyomorerősítő és étvágygerjesztő készítményeket is fűszereznek vele. Jól záró üvegben, fénytől védve, hűvös helyen tartandó.

A kardamom egy különleges indiai fűszernövény, a gyömbérfélék családjába tartozik, melyet szokás a fűszerek királynőjének is nevezni. Három változatban kapható, melyeket a színükről különböztetünk meg: zöld, fehér és fekete.Különböző tájakon más és más ételek ízesítésére használják fel, akad, ahol kávéba és teába teszik, de elterjedt a különböző édességekben való alkalmazása is. Továbbá húsok, zöldségek és gyümölcsök hozzáadásával készült ételekhez is használják például az arab konyhában. Segíti az emésztést, kiválóan alkalmas kellemetlen szájíz ellen, megelőzi a felfúvódást. Csökkenti az emésztési zavarokat, a gyomorégést és kifejezetten javasolt az alkalmazása, amikor valamilyen fertőzés támadta meg a gyomrunkat. Mindezek mellett fokozza a vérkeringést, csökkenti a gyulladásokat és a fejfájást is enyhítheti.A zöld kardamom hozzájárul a testi-lelki egyensúlyhoz. Érzelmi jólétünk támogatója. Nyugtatja az idegrendszert. Indiában úgy tartják, hogy serkenti az elmét, szívet, “világosságot” és örömöt ad. A növény ezen tulajdonságainak köszönhetően természetes antidepresszánsként használják, mivel oldja a szorongást.

Édes kömény:

Népies neve: bécsi kapor. Már a görögök és a rómaiak ismerték nemes aromáját és gyógyhatását. Nagyon egészséges fűszer, mely főzelékek, saláták, halételek, szószok, marinádok, teasütemények, likőrök ízesítésére használható. Adagolásánál azonban ügyelni kell átható aromája miatt. A növény fiatal levélzetéből az olaszok salátát és főzeléket is készítenek. Kiváló emésztést serkentő, étvágyjavító, szélhajtó, görcsoldó, íz javító, vízelhajtó, tejszaporító hatású. Csecsemők szélhajtó teájának és egyéb teakeverékeknek is fontos alkatrésze. Már a Biblia is megemlíti a kömény nagyszerű tulajdonságait. Tipikusan erősen fűszeres ízű mag Kenyérbe és péksüteményekbe teszik, illetve süteményeket hintenek meg vele. Körözöttek, puha sajtok, levesek, főzelékek, saláták, hús-, burgonya-, káposztaételek, kolbászáruk és különféle mártások kiváló ízesítője. Nem hiányozhat a különféle párolt és sült sertéshúsok készítésénél sem. Kedvelt étvágygerjesztő, gyomorerősítő, szélhajtó. Gyerekeknek, betegeknek, lábadozóknak, gyenge gyomrúaknak, felfúvódás és gyomorgörcs esetén leves vagy tea alakjában nagyon ajánlatos. Ezt a fűszert fanyar, érdekes íze miatt – borson kívül – nem ajánlatos más fűszerekkel együtt használni.

Koriander:

A mag illóolajat, zsíros olajat, cukrot, fehérjét és C-vitamint tartalmaz. Ez nyersen vagy leforrázva teaként fogyasztva étvágygerjesztő, emésztést elősegítő, nyugtató hatású, emellett enyhíti a migrénes panaszokat is.
Régi már az Ebers-papiruszon és a Bibliában is említett fűszernövény,
Európában a rómaiak honosították meg, akik köménnyel, ecettel és korianderrel dörzsölték be a tartósítandó húsokat.
Zöldjét a petrezselyemhez hasonlóan lehet felhasználni. Magját elsősorban pácokhoz és tartósított savanyúságokhoz használjuk, de sültek és káposztás ételek ízesítésére is ajánlható.
Mind a savanyú-pikáns, mind az édes fogások fűszere lehet.
Aromás levele a közel-keleti és ázsiai konyhákban mint fűszer és köret egyaránt kedvelt. Tőlevelei frissen pörköltbe, salátába, mártásba jók.
Magjait egészben levesekhez, zöldségételekhez és savanyúságokhoz adhatjuk hozzá; őrölve húsokhoz, kolbászokhoz, mártásokhoz használhatjuk, de almás pitébe is kitűnő.
Gyökerét frissen, mint zöldséget fogyaszthatjuk.
Illóolajával parfümöket, füstölőt illatosítanak; csokoládék, likőrök, orvosságok, fogkrémek ízesítésére használják. Felfúvódást szüntető, szélhajtó, emésztést javító és vértisztító teakeverékek alkotórésze.

Kurkuma:

A gyömbérfélék családjába tartozik. Az Őshazája India, Dél-Kína és Délkelet-Ázsia. A növénynek gyöktörzse van, és ez az a része, mely tartalmazza azokat az anyagokat, amik miatt a legmegbecsültebb, csaknem csodanövény számba menő helyet kapta a fűszernövények között.
Hazájában akár nyersen is elfogyasztják, de az általános felhasználási módja az, ahogyan mi is találkozunk vele: a porított változat. Erős színe miatt többféle élelmiszerben használják színezőként. A legáltalánosabban ismert ezek közül a curry és a mustár, de használják lekvárok, üdítők, margarinok színének feljavítására is.

A kurkuma őshazája India, ahol már a kezdetektől használták a konyhában, de a gyógyászatban is.

Ez tulajdonképp nem más, mint egy narancssárga színű festékanyag. A kurkuma gyönyörű színéért és a jellegzetes aromájáért felelős.. Az élelmiszeriparban az E100 mögött a kurkumin húzódik meg. Antioxidáns tulajdonságai az E és a C-vitaminéval vetekszenek, ezért aztán számos, különböző típusú betegség esetén használják nagyon eredményesen.

A legismertebb hatása a gyulladásokkal kapcsolatos. A kurkumin gátolja annak a gyulladáskeltő anyagnak a termelődését, mely leginkább felelős a gyulladások kialakulásában. Ebből a hatásból következik az is, hogy stimuláló hatással van a mellékvese által termelt kortizolra. Így elsősorban az ízületi gyulladások, reumás jellegű ízületi gyulladás, heveny fertőzések estén fejti ki intenzíven a hatását.
Klinikai vizsgálatok bizonyították, hogy a kurkuma ugyanolyan hatásfokkal enyhítette a gyulladásos tüneteket, mint az erre a célra használt gyógyszer.

Ennek a hatásnak az alátámasztására is végeztek kísérleteket. Hepatitisz C-ben szenvedő betegek voltak a kísérletek alanyai, és a kurkumin alkalmazása hatékonyabbnak bizonyult a máj tisztításában és regenerálásában, mint a zöld tea kivonata.
Mivel a kurkumin megakadályozza a vérlemezkék összetapadását, ezért vérhígító hatása van, és ezzel az érrendszer védelmében is nagyon jó szolgálatot tesz. Az erős antioxidáns hatása révén pedig a szív- és érrendszeri panaszok esetében jelent támogatást.

A kurkuma a szív- és érrendszeri problémák enyhítésében is az élen jár.

Daganatmegelőző
A kurkumin számlájára írható, hogy megvéd a környezetünkben megtalálható, rákkeltő anyagoktól. Így a cigarettafüst ellen, és a hormonrendszerrel kapcsolatos rákfajták esetében is hatásos. Az állatkísérletekkel azt is bizonyították, hogy a génmutációt is képes gátolni.

Aktiválja az epehólyag működését, és ezzel növeli az epe kiválasztását, mely a szervezet méregtelenítésében jelent nagy segítséget.
Kísérletekkel azt is bizonyítani tudták, hogy a kurkumin képes helyreállítani a helyes veseműködést megakadályozta a szabadgyökök károsító hatását

Lestyán:

Délnyugat-Ázsiában, Dél-Európában honos. Egyiptomiaktól a görögök tőlük a rómaiak tanulták meg termesztését. A rómaiak hozták Pannóniába. A középkori Magyarország népszerű fűszere volt.
Külsőre a zellerhez hasonlítható, nagy termetű növény. Az illata és aromája is hasonlóan intenzív, csak kicsit más. A levele és a gyökere is használatos.
A gyógyászatban vizelethajtó és emésztést segítő hatása miatt használják. Jó háziszer nikotin- és alkoholmérgezés esetén. Teakeverékek és tinktúrák készítenek belőle. Népies neve: levescsík, A lestyán már az ókorban és a középkorban kedvelt fűszer volt. A likőr- és konzervipar jelentős fűszere. Teája nagyon jó gyomorerősítő, emésztést serkentő, vízelhajtó. Vese- és epekőteák alkatrésze, de jó háziszer nikotin- és alkoholmérgezéseknél.

Levendula:

Magvetéssel és dugványozással is szaporítható.
A virágzatát gyűjtik, sötét, de meleg helyen szárítják.
Megfigyelések szerint riasztja a hangyát és a levéltetveket ezért környezetében lévő növények nem tetvesednek.
Fűszerként főként Dél-Európában használják hallevesek, halételek, ürühúsok ízesítésére, fűszerező szószok alkotóeleme.

Majoránna:

A görögök szívesen használták a majoránnaolajat fürdés utáni ápolószernek a hajukra és a homlokukra. Európába a majoránna a középkorban jutott el, és hamarosan nagy népszerűségre tett szert; virágcsokorba kötötték, illatos zacskókba, párnákba és kézmosó vízbe rakták, levelével tölgyfa bútorokat dörzsöltek be, hogy illatosak és fényesek legyenek. A hagyomány szerint a majoránna fűszeres-édes illatát Aphrodité a boldogság jelképeként hozta létre.
A majoránna virágzatának forrázata kitűnő megfázás és meghűlés elleni tea. A majoránnaolaj vagy -főzet fürdővízhez adva relaxáló hatású. Erős fűszer, magas vérnyomásúak óvatosan bánjanak vele.
A majoránna jól megy pástétomokhoz, halhoz, vadhoz, csirkéhez, levesekhez.
Savanyú ételek, pácok, májas ételek, töltelékek, vadak fűszere.
A paradicsom, a burgonya, a tökfélék és a bors ízét kiemeli.
A majoránna jól párosítható fokhagymával és chilivel is.
A friss majoránnaleveleket használjuk apróra vágva salátákhoz, halételekhez és vajas mártásokhoz.
A növények szárát a parázsra téve a nyárson sülteknek kellemes ízt adnak.

Majoránna – Népies neve: majorána, pecsenyevirág.

A legkedveltebb, a legrégibb és a leghíresebb magyar fűszer.Eredeti hazája a Földközi-tenger környéke.A magas vérnyomásban szenvedők óvatosan használják.
Majoranna:

Az ókorban szent növénynek tartották, a boldogság szimbólumaként, Aphrodité/Vénusz istennő kedvelt gyógyfüve volt, és afrodiziákumnak tartották. A hagyomány szerint gyógyítja a szomorúságot és a lelki fájdalmat, megóv a gonosztól és megkönnyebbülést hoz a nehéz szívnek. A mágikus szertartások során soha nem hiányozhatott a szerelmi bájitalokból vagy a házasságkötésekről. Azon növények egyike, amelyeket az eltávozott lelkek nyugalmának megóvására ültettek a megboldogultak sírjain.

Nem véletlen, hogy olajának üzenete: ,,Lépj ki a sötétségből a világosságba!”

A majoránna az erdélyi konyha népszerű fűszere is, már a 17. század eleji szakácskönyvekben említik. Adják levesekbe, főzelékekhez, nehezebb, zsíros ételekbe, különféle húsokhoz, hüvelyesekhez, káposztafélékhez, különösen vadas ételekhez, mivel előnyösen hat az emésztésre, segíti az epe kiválasztását és megelőzi a felfújódást.
A középkorban gyomorpanaszok és fejfájás ellen, illetve emésztési gondok, puffadás és hasgörcs esetén használták, és gyógyborokat ízesítettek vele, emellett fokozatosan terjed a légzési nehézségek, valamint az ízületi gyulladások kezelésében.

Napjaink kutatásai révén a majoránna bizonyítottan étvágygerjesztő és emésztést segítő hatású levélének forrázata köptető, vizelethajtó és izzasztó hatású, görcsoldó, nyugtató és fájdalomcsökkentő.
Ezek a hatások elsősorban a benne lévő illóolajok: a kámfornak és borneolnak köszönhető, melyek köptető hatásúak. A cser- és keserűanyagok (pl. a terpenol), serkentik az étvágyat és az emésztést. A rozmaringsav tartalma antibakteriális és antivirális hatású, az ásványi sókkal együtt lerövidíti a betegség utáni felépülési időt, és erősítik a szervezetet. A karotinoidok (A-provitamin) és a C-vitamin megvédik a sejteket a szabad gyököktől, és erősítik a szervezet ellenálló képességét.

A majoránna az idegrendszerre is hat, nyugtató, harmonizáló. A leveleiből készített forrázat belsőleg segít fejfájás, idegkimerültség, ingerlékenység és alvászavar esetén, különösen jótékony a kimerültség és a túlzott lelki terhelés miatt kialakult fejfájásra.
Teáját megfázásos megbetegedések ellen használják. Ha a majoránnát kakukkfűvel keverjük, még jobb hatást érhetünk el.
A gyógyteákat nem ajánlatos huzamosabb ideig alkalmazni, a majoránna tea pl. több héten át tartó fogyasztása esetén fejfájást okozhat, illetve a magas vérnyomással rendelkezőknek is ajánlott odafigyelni a bevitt mennyiségre.
Külsőleg is segít fejfájás, idegkimerültség, ingerlékenység és alvászavar esetén, ha a főzetet fürdőbe öntjük és/vagy belélegezzük.

Mustár: 

Ősidők óta ismert és használatos fűszer. Hazánkban-nagyban termesztett egyéves növény. Az iparon kívül a konyhákban is felhasználják a mustármagot uborka és egyéb savanyúságok eltevéséhez, halmarinádok, pácok, szószok, majonézek és kolbászáruk, illetve különböző hentesáruk ízesítésére. Közismert, hogy egyes ételeknek érdekes ízt kölcsönözhetünk egy csepp mustár hozzáadásával. A mustár a keresztesvirágú növények családjába tartozó fűszernövény, egyik legrégibb és legáltalánosabban ismert ételízesítők egyike. Jellegzetes aromája és gyógyító hatása miatt fűszerként, valamint gyógynövényként történő felhasználásáról már az időszámításunk előtti időkből is vannak feljegyzések. A sárga (vagy fehér) mustármag mellett ismertek még keleti (vagy indiai), illetve fekete fajtái. A sárga mustármagot különösen a nyugati államokban sokféle betegség ellen alkalmazzák. Használják érelmeszesedés, magas vérnyomás, köszvény, anyagcserezavarok, epe-és májbántalmak, emésztési panaszok, székrekedés, puffadás és bőrkiütések ellen.

Serkenti a vérkeringést, tisztító hatással van az érrendszerre, csökkenti a véralvadást és a vérrögképződést. A mustármag fogyasztásának továbbá általános méregtelenítő hatást tulajdonítanak belsőleg és külsőleg alkalmazva is. Fehérjetartalma magas, gazdag vitaminokban, ásványi anyagokban,  és antioxidánsokban. A magok esszenciális zsírsavakat tartalmaznak. Szelén-, és magnézium tartalma hozzájárul a vérnyomás normalizáláshoz, valamint az ízületi gyulladások, rheumatoid arthritis tüneteinek enyhítéséhez. Réz vas, magnézium, és szelén ásványi anyagai jótékony hatásúak az asztma megelőzésében és kezelésében egyaránt. Rostjai segítik a salakanyagok kiürülését, javítják az emésztést, pozitívan hatnak az anyagcserére.  A-vitaminja hatására hajunk bársonyos és sima lesz, emellett segít megelőzni a töredezett hajvégeket, a hajhullást és hat a növekedésre is.

Narancs:

Az Elő-Indiából származó növény érett gyümölcshéjának megszárított külső rétegét használják fűszerként. Arab közvetítéssel került Szicílián keresztül Európába a keresztes háborúk idején. Hazánkban a XVI – XVII. században a budai királyi palota és néhány főúr kastélyának különleges növénye. Olaszországban, Görögországban, a világ mediterrán területein mindenütt termesztik.
Az örökzöld növény kis fává fejlődik; alacsony törzsű és általában gömb formájú a lombkoronája. Levelei 2-1,5 cm hosszúak, 1,5-8 cm szélesek. A levélnyelek két oldalán félköríves levéllemezek találhatók. Ez különbözteti meg a többi Citrus fajtától. Fehér vagy sárgás színű virágai 2-3 cm átmérőjűek, egyesével vagy csoportosan nőnek. Termése hártyás falakkal osztott bogyó. Szemzéssel célszerű szaporítani; a legjobb a citrom alany.
A héját rendszerint hegyes, elliptikus alakú szeletekre vágják, szárítják és külföldön így kerül a kereskedelembe.
A drog kívül vörössárga, az illóolajtartóktól gödörkés felületű, belül sárgásfehér vagy fehérszínű, illatos, íze aromás, alig keserű. Tartalmaz: illóolajat (limonén, terpineol; terpinén, citrál stb.), keserűanyagot; flavonoidokat, karotinoidot.
Felhasználják a cukrászatban sütemények, krémek ízesítésére. Fűszerkeverékek, fűszerkivonatok alkotóeleme, készítenek belőle alkoholmentes italokat, szörpöket, aromaanyagokat, illóolajat. A likőripar fontos aromaanyaga.

Narancshéj:

A mindenki által ismert és kedvelt gyümölcsnek megszárított külső héja  szolgáltatja a közkedvelt aromájú ízesítőt, melyet különböző édességek, cukrászati termékek és likőrök készítésénél használnak fel. A kereskedelemben kétféle – édes és keserű – változatban kapható, aszerint, hogy mire akarják felhasználni. Nagyon jó íz javító, gyomorerősítő, emésztést serkentő, étvágyjavító és vértisztító.

Orvosi zsálya:

Az orvosi zsályát nagyra becsülik számos gyógyhatása miatt. A levelei olyan illóolajokat tartalmaznak, melyeknek antibakteriális és fertőtlenítő hatásuk van, továbbá meg tudják gátolni a gombák, vírusok és baktériumok elszaporodását. Ezeken kívül a levelekben található különféle flavonoidoknak, keserűanyagoknak és tanninoknak is fontos szerepük van, ugyanis hála ezeknek, könnyebben oldódik fel a váladék, az erek pedig összeszűkülnek, így előbb áll el egy esetleges vérzés. Teája közkedvelt számos légúti megbetegedés esetén nátha vagy influenzaszerű fertőzések alkalmával . Antibakteriális tulajdonságának hála képes enyhíteni a torokfájáson, továbbá a garat vagy a mandulák gyulladásán. A váladékot is feloldja. Gyomor- és bélrendszer számára, is alkalmazzuk, ha emésztési zavarokkal küzdünk. gyomorgörcsöknél, a gyomorégésnél, teltségérzetnél és puffadásnél .

A verejtékezést is jelentősen tudja csökkenti. A zsálya nyugtató és görcsoldó  a menstruációs görcsökön is képes enyhíteni.

Az orvosi zsályát külsőleg is alkalmazhatjuk, így segítségünkre lehet könnyebb bőrgyulladások és rovarcsípések esetén. Nyugtató hatásának köszönhetően stressz és mentális feszültségek esetén.

Soha ne használjunk túl sokat a zsályából: a napi mennyiség ne legyen több 15 grammnál, efölött már túladagolásról beszélünk. Természetesen arra is figyeljünk, hogy néha tartsunk egy hosszabb szünetet, amikor bizonyos ideig nem viszünk be a szervezetünkben zsályát. A zsályatea fogyasztása során is legyünk óvatosak, és egy hétnél tovább ne fogyasszunk folyamatában.

A gyógynövény hatásai a zsályát miatt ne fogyasszák gyerekek, várandósok és szoptató anyukák.

Paprika:

Népies neve: kerti bors, magyarbors, pogány paprika, törökbors, veres bors .A magyar konyha tipikus és kedvelt fűszere, hiszen a magyar ételek az egész világon a paprikáról híresek. Azonban nem magyar növény! A paprika őshazája Közép- és Dél-Amerika. Európába Amerika felfedezése után került. E kor írásai már meg is említik, mondván, hogy Kolombusz a kaukázusinál csípősebb borsot hozott földrészünkre. Európában a spanyolok kezdték termeszteni. Először mint bőrbetegségek orvoslásához használt növényt ismerték. Nálunk csak a XVIII-XIX. században lett magyar fűszernövénnyé és indult meg szántóföldi termesztése. Hamarosan nagykereskedelmi cikké vált, mivel a napóleoni háborúk tengerzára a bors behozatalát lehetetlenné tette. Ma Szeged és Kalocsa környéke a fő paprikatermő vidékek. A paprika termése bogyótermés, melynek csípős fő hatóanyaga a kapszaicin, és mellette C-vitamint, illó olajat, zsírt, cukrot, pektint, ásványi sókat tartalmaz. Festőanyagai a karotinoidok, amelyek tápérték szempontjából is fontosak.

A C-vitamin-tartalom az őrlési idényben még elég jelentős, később azonban a tárolás folyamán fokozatosan csökken. A fűszert az érett bogyó szárítása és őrlése után nyerik. Értékét a felhasznált fajta és az őrlemény minősége (termésfal, mag, erezet aránya) határozza meg. Az élénkpiros színt a festékanyag szolgáltatja. A csípős fajták festéktartalma nagyobb, a csípmentesből a kapszaicin hiányzik. A magyar paprika kiváló fűszerező tulajdonsága miatt lett világhíres. Hazánkban hétféle minőségben dolgozzák fel: különleges, csípősségmentes, csemege, édes-nemes, félédes, rózsa és erős. A különleges paprika élénkpiros, tüzes fényű, kellemesen fűszeres szagú, édes vagy alig érezhetően csípős, zamatos és a legfinomabb őrlésű. A csípősségmentes paprika világospiros, csípősségmentes, kellemesen fűszeres, zamatos és nem oly finom őrlésű, mint a különleges minőség.

A csemegepaprika világospiros, kellemesen fűszeres, zamatos, alig érezhetően csípős és az előzővel azonos őrlésű. Az édesnemes paprika a csemegénél sötétebb árnyalatú, zamatos, kissé csípős, kellemes ízű és közepes őrlésfinomságú. A félédes paprika az édes-nemesnél világosabb, tompább színű, jellemzően fűszeres, kellemesen csípős és őrlési finomsága közepes. A rózsapaprika piros színű, eléggé csípős, őrlése a félédessel egyenlő. Az erős paprika a világos barnáspirostól a sárgáig változó színű, erősen csípős, középfinom őrlésű. Levesek – a híres magyar gulyás és halászlé –, egyéb hús- és halételek, szalonnák, főzelékek, mártások, saláták, sajt- és vajételek, körözöttek ízesítője és színezője. A húsfeldolgozó, konzerv- és sütőipar is nagy mennyiségben használja. Az egyéb ízesítőanyagok, fűszerkeverékek fontos alapanyaga. A jellegzetes magyar ételek ízét, zamatát tovább gazdagíthatjuk friss vagy szárított cseresznyepaprikával és tűhegyes piros paprikával, amelyeket egészben vagy darabokra törve főzhetünk az ételbe.

Pasztinák:

Már az ókorban ismerték és nagyon kedvelték. A gyökér és a mag a petrezselyemhez hasonló ízű, csak valamivel édeskésebb. Korábban sokkal fontosabb szerepet játszott mint ma, jelentőségének csökkenésében a petrezselyem és a sárgarépa elterjedése játszott közre. Gyökerét petrezselyem helyett húslevesek ízesítésére használják. Tápértéke nagyobb mint a petrezselyemé, ezért a konzervipar szívesen használja. Gyökere is nagyobbra fejlődik, mint a petrezselyemé, ezért gyökértermelése gazdaságosabb. Kétéves növény, húsos, répa alakú gyökeréért termesztik. Hatóanyagai hasonlóak a petrezselyemhez. Gyökerének főzete vizelethajtó, görcsoldó hatású, ezért vese-, epekő és gyomorbaj esetén jó hatású.

Rozmaring:

A Földközi-tenger mellékén vadon termő, nálunk kiskertekben nevelt, illatos, jellegzetesen magyar fűszernövény. Örökzöld, bokorszerű növény, levelei rövidek, bőrszerűek, a fenyőtűhöz hasonlítanak. Virágai az ágak szélé ülnek. Színük világoskéktől a liláig, különböző színárnyalatú. Évelő növény. Cserépben kitehető a kertbe, balkonra, ősszel hűvös, de világos helyen átteleltethető.
Illó olajokat, szaponint és cseranyagokat tartalmaz. Morzsolt levelének illata enyhén kámforra emlékeztető, keserű ízű.
Friss vagy szárított leveleit egyes leveseken és mártásokon kívül, főleg bárány-, vad-, továbbá szárnyas húsból készült sültek, valamint töltött húsételek ízesítésére használjuk. Fokhagymával és kakukkfűvel társítva roston sülteket, egyéb húsokat fűszerezünk vele, de kerül belőle gombás ételekbe, hagymás pácok és szószok illatosítására is.
Fürdővízbe öntött főzete illatosít és frissít.
A népi gyógyászatban: gyulladásoknál, égési sebeknél, izületi fájdalomnál, menstruációnál, stressz esetén, fáradtságnál, száraz hajnál, köszvénynél, alacsony vérnyomásnál, görcsoldó, vércukorszint csökkentő, zsíros bőrt szárító, korpásodást csökkentő, asztmatikus rohamokat csökkenti.

Rozmaring – Népies neve: antósfű, Már az ókorban is nagyrabecsült fűszer és gyógynövény volt ez a Dél-Európában honos és a kertekben és cserepekben nálunk is termesztett örökzöld bokrocska levele. Leginkább a franciás és az olasz ételek ízesítője. A fűszer jellemző, enyhén kámforra emlékeztető illatú, keserű, aromás ízű. Többféle mártás, vadas és szárnyas sültek, de főleg zsíros húsételek (roston sültek, rablóhús, ürücomb), töltelékek, gombás készítmények és az ecetes halféleségek kedvelt fűszere. Különösen jó zsályával és hagymával együtt pácok, szószok és bárány hús ízesítésére, illatosítására. A fűszer illó olajat, szaponint, cseranyagot tartalmaz. Nyersen vagy szárazon fürdővízbe téve illatosít és felfrissít. Egyébként a rozmaringból készített forrázatot ideg- és gyomorerősítőül, epehajtóul, görcs-csillapítóul,

Sáfrány:

Őshazája feltehetően Kisázsia; de ismerték az ókori görögök és rómaiak is. A középkor óta a spanyol sáfrány az egyik legdrágább fűszer volt. Magyarországra valószínűleg olasz közvetítéssel került, a 16. századtól Trencsén és Nyitra megyében sáfrányos kertekben termesztették is, a szlovák vándorkereskedők, a sáfrányosok pedig házaltak is vele. A sáfrányt fűszerként, gyógyszerként és ruhafestékként is használták. A parasztkonyhán húslevesbe és a kalács tésztájába is tették. A sáfrány használatát azonban a paprika terjedése és az ezzel járó ízlésváltozás visszaszorította, Már az „Ebers”-féle papirusztekercsek, a Biblia és az ősindiai írások is említik. A rómaiak és az arabok, később a X. században már a spanyolok is termesztették.

Ezután sok évszázadon át több európai állam is szaporította, majd a XVII. századtól Magyarországon is termesztik. A virág bibéje adja a fűszert, melynek begyűjtése nagyon fáradságos munka, mivel kb. 80-100 000 bibe kell 1 kg száraz fűszer előállításához. Ez a magyarázata magas árának. Viszonylag ritkán és nagyon kis mennyiségben használják, viszont már egypár bibeszál elegendő az ételhez. A sáfrány vörösbarnás színű, aromás illatú, kesernyés, fűszeres ízű növény. Fűszerként és színezőanyagként használják. Nálunk a húsleves kedvelt fűszere és színezője, mivel ettől a leves aranysárga színt kap, de tészta, süteményfélék, rizsételek, különféle mártások, főzelékek, krémek, vaj, sajt, bor festésére is kiválóan alkalmas. Az import hiánya és drágasága miatt ez a fűszer lényegében teljesen kiszorult és helyét a hasonló célokra alkalmas magyar „sáfrányos szeklice” foglalja el A sáfrány fényérzékeny és aromáját könnyen elveszti, ezért jól záró edényben, fénytől védve kell tárolni. Kis mennyiségben gyomor- és emésztést serkentő,
anyagokat tartalmaz. Teáját vese-, máj- és epebántalmak ellen, valamint nyugtatóként, vértisztítóként és izzasztónak használják.
Dohányt is illatosítanak a füvével.

Szegfűszeg: 

Népies neve: fűszerszegfű, szegecske. A kínaiak már i. e. 300 évvel használták és Marco Polo útleírásában említi. A középkorban elismert járvány elleni fűszer volt. Sok drámai történet fűződik elterjedéséhez. Hazája ma már inkább a trópusi Afrika, hazánkba először az ún. Fűszerek szigetéről került (Zanzibár, Pemba, Madagaszkár). A 12-20 m magasra is megnövő fa ki nem nyíló rózsaszínű bimbóit fiatalon leszedik, napon megszárítják, és így kapja az ismert barnás színét. A fűszer jellemző, kellemes, fűszeres illatú, kesernyés, kissé égető ízű. A fűszerek közül a legtöbb illó olajat (16-25%) és kariofillint, eugenont, gyantát, zsírt tartalmazza.

A jó minőségű szegfűszeget jellemzi, hogy szétnyomva olajat enged és vízbe téve lesüllyed vagy fejjel lefelé helyezkedik el. A szegfűszeget befőttek, kompótok, egyes tészták töltelékeinek, szószok, savanyúságok, néha sültek ízesítésére használják. A babérlevéllel kombinált szegfűszeges vöröshagyma nagyon érdekes ízt ad a vörös és savanyú káposztának, azonban tálalás előtt ki kell venni. Megtörve mézeskalácsba és fűszeres tésztákba is teszik. A szegfűszeg olaját az illatszer- és a likőripar sokoldalúan használja fel. Aromája kiérezhető az újabban nálunk is divatos külföldi üdítő italok ízéből. Általánosan kedvelt – fahéjjal kombinálva – a forralt borok ízesítéséhez. Közismert a görcsoldó, antiszeptikus, fogfájást csillapító gyógyhatása.
A trópusi Afrika 15 – 20 méter magas, meleg és vízigényes fája, amelynek még ki nem nyílt pirosló virágbimbója a szegfűszeg. A zsenge állapotban szedett bimbókat pálmalevélbe csomagolva szárítják, s így kapják meg ismert barna színűket.
Kesernyés, kissé égető, erősen aromás izét nagy illóolaj-tartalma adja. A jó minőségű szegfűszeg szétnyomva olajat enged, vízbe téve fejjel lefelé süllyed.
Pikáns mártások, paradicsomos és boros ételek, páclevek és főleg sütemények ízesítésére használják. Savanyúságokba is tehető, finom, különleges íz árnyalatot ad a savanyúságnak.

Szegfűbors:

Jamaikában, Dél-Amerikában honos cserje éretlen, bors nagyságú termése. Napon szárítják addig, míg a benne lévő magvak zörögni nem kezdenek. Ráncos héjának színe vöröses vagy sötétbarna. Csípős ízű, szegfűszeges illatú és zamatú fűszer. Illóolajat, zsíros olajat tartalmaz.
Mártásokhoz, salátákhoz, pástétomokhoz, pácokhoz, finom ízesítőként használjuk. Savanyúságokba is tehető, finom, különleges íz árnyalatot ad a savanyúságnak. Szerecsendió – Népies neve: máciszdió, muskátdió Évszázadok óta az értékes, nemes aromájú fűszerek közé sorolják.

Már a XIII. századbeli írások is megemlítik. Fája Dél-India szigetein honos, de más trópusi vidékeken is termesztik. Magállománya a szerecsendió. Erős illatát és jellegzetes ízét magas illóolaj-tartalma adja. Ezenkívül zsíros olajat, keményítőt, pektint, festékanyagot tartalmaz. Mindkét fűszer reszelve vagy megtörve sokoldalúan felhasználható, de csak kis mennyiségben éljünk vele. Leveseket (főleg húslevest), főzeléket (spenót stb.), vagdalt és vadhúsokat, húsgombócokat, mártásokat, meleg sajtos ételeket, sütőipari és cukrászati készítményeket ízesítenek vele. Kitűnő ízű lesz tőle a krumplis fánk, zsírban sült hal, gomba. Nagyon érdekes, pikáns ízt kölcsönöz a burgonya- és zellersalátának. Helyesen adagolva a gyenge gyomrúak, diétások ételeit is fűszerezhetjük vele, mert gyógyhatása emésztési zavaroknál, savtúltengésnél is.

A szerecsendió fogyasztása rendkívül előnyös különböző emésztési problémák esetén, ugyanis remek gyomorerősítő. Oldja a gyomorgörcsöket, nyugtatja a gyomrot és fokozza az emésztőnedvek termelését. A népgyógyászat ajánlja alkalmazását émelygés, hányinger, gyomorrontás és gyomorhurut esetén is.  Kitűnő étvágynövelő. Gyomorfekély vagy túlzott gyomorsav-termelés esetén javasolják tejjel elkevert főzetének fogyasztását. Támogatja a tápanyagok gyors felszívódását, és javítja a vékonybél táplálék-feldolgozó képességét. Csökkenti a bélgázok képződését, a felfúvódást, a bélrenyheséget valamint megakadályozza a bélgombák elszaporodását. A főzetével való öblögetés fertőtleníti a szájüreget. Nem csak kiváló hasfogó, de hatékonyan leoldja a tápcsatorna faláról az emésztetlen zsírokat is, ezért csökkenti a testsúlyt. Fokozza az epetermelés hatékonyságát, és enyhe epekőoldó. Májregeneráló hatással is rendelkezik. Tisztítja a veséket, korianderrel vegyítve pedig jótékony hatású felfázás esetén is. Csökkenti a magas vérnyomást.

Szurokfű (vagy oreganó):

Az ajakosok családjába tartozik, csakúgy mint rokona, a majoránna. Régi fűszernövényünk (vadmajoránna, balzsamfű), felhasználása régen a majoránnáéhoz hasonló volt, sok helyen annak pótlására is alkalmazták. Aromája a majoránna és a kakukkfű keverékére emlékeztet.
Egyiptomban a szurokfüvet gyógyszerként alkalmazták.
Görögországban ma is szabadon nő a szurokfű illatos domboldali mezőkön.
A szurokfű hajtásai kissé szétterülők, levele bors ízű, virága fehér vagy halvány rózsaszín. A levelek egy erősen antiszeptikus (gyulladáscsökkentő) hatású anyagot, thymolt tartalmaznak.
A szurokfű forrázata jó köhögésre, idegesség okozta fejfájásra, és nyugtató hatású is egyben.
A növény évelő, tőosztással lehet szaporítani.
Majoránnaféléket a lakásban, cserépben is lehet nevelni. Ősz végén vágjuk vissza egyharmadra a szárakat. Ha ezeket a növényeket (majoránna és szurokfű) tápanyagban gazdagabb földben neveljük, illatuk is erősebb lesz.
Szárításra a virágzás előtt szedett levelek az alkalmasak.

Tárkony:

Tárkonyüröm, estragon, tarragon. Ez a kellemes illatú, finom ízű fűszernövény Ázsiában, Távol-Keleten honos.
A termesztését az egyiptomiaktól  előbb a görögök, majd tőlük a rómaiak vették át. Európa – így hazánk is – csak a XVI. századtól kedveli.
A tárkonynak két változata van: francia tárkony, orosz tárkony. A fiatal levelek május végén, június elején a legaromásabbak. A francia tárkonyt tőosztással szaporítják.
Leveleit és szárát ecetben elrakva, ételek ízesítésére, ecetben eltéve tárkonyecetként ételek ízesítésére használjuk. Szárítva őrleményként is forgalomban van.
Salátákhoz, mártásokhoz, ízesítőszerekhez (mustár), páclevekhez, savanyúságok készítéséhez használjuk.
Bárány-, ürü-, borjú-, továbbá vad- és szárnyas húsból készült ételek kiváló ízesítője. A zöldbabból készült ételek kiváló zamatot kapnak tőle. Előnyös tulajdonsága még, hogy más fűszerek aromáját is fokozottan kiemeli.
Teája vesetisztító, epehajtó, étvágyfokozó hatású. A népi „orvoslás” hurutos megbetegedésekre, a magas vérnyomás ellenszereként alkalmazza. Friss, zöld állapotban és megszárítva használják. Különleges ízű salátafűszerek és ecetes savanyúságokhoz. Teája vesetisztító, epehajtó és étvágyfokozó hatású

Torma:

Aromás, kellemesen csípős íze folytán általánosan kedvelt fűszernövény, mely elvadulva ártereken, nedves réteken, kerítések és szántók szélén fordul elő, de majd minden konyhakertben megtalálható. A hámozott tormagyökeret szeletelt formában ecetes uborka és paprika eltevésénél használják, mivel a kedvező ízhatás mellett az anyagok eltarthatóságát is kedvezően befolyásolja. Mint sok más aromás fűszernövény, úgy a torma is étvágygerjesztő, gyomorjavító hatású és a vérkeringést is előnyösen befolyásolja.

Turbolya:

A petrezselyem zöldjéhez hasonló fűszernövény, kis fehér virágokkal. Gyorsnövekedésű növény, leveleit már vetés után 4-5 héttel vághatjuk.
Íze erősen eltérő a petrezselyemétől, mivel gyenge, zamatos levelei édeskések és ánizsillatúak. Ezért édes petrezselyemnek is nevezik. Levesek, saláták, mártások ízesítője. Kiváló még sült húsok, főleg báránysültek, továbbá tojásételek fűszerezésére is.

Vanília:

A legdrágább, a legfinomabb és a legaromásabb külföldi fűszerünk. Eredeti hazája Mexikó, ahol már Amerika felfedezése előtti időkben a kakaó ízesítésére használták. Ma már a meleg égöv alatt (Ceylon, Jáva, Madagaszkár, Afrika) sok helyen termesztik. A vanília az orchideák családjába tartozó, más növényekre felkúszó növény, melynek termesztése igen fáradságos, költséges, mivel a virágokat mesterségesen kell beporozni. Félérett állapotban szüretelik, amikor a termés zöldes vagy éppen sárgulni kezd. Ilyenkor teljesen szagtalan. Erjesztési eljárás után kapja a termés a barnásfekete színét és jellemző illatát.

A vanília minőségét aromája, színe és hajlékonysága szabja meg. A törékenység a kiszáradás jele, mely az aromatartalom csökkenésére mutat. Vanillint, illatanyagot, zsírt, vanillinsavat, gyantát tartalmaz. Magas nedvtartalmú fűszer, ezért nagyon gondosan, száraz helyen kell tárolni, mert nedves helyen könnyen dohosodik. A vaníliát sütemények, kompótok, fagylaltok, csokoládéfélék, krémek és általában az édes ételek majd minden fajtájában (rizs, puncs, édes levesek, mártások) ízesítésére használják. Ezenkívül a likőr-, illatszer- és gyógyszeriparban is közkedvelt. Ellentétben más fűszerrel, együtt főzzük az ételekkel és csak tálalás előtt vesszük ki. Ártalmatlan fűszer, úgyhogy gyomor-, epe- és vesebajosok is nyugodtan használhatják.

Vasfű (Verbena officinalis):

Árokpartokon, utak mentén mindenfelé növő jelentéktelen kinézetű 50-80 cm magas növény (ránézésre gyomnak tűnik), hosszan elágazó szárral, és apró ötszirmú kékeslila vagy fehér virágokkal.
Uborkafűnek is hívjak, mert savanyúság eltevéshez szokták használni (a gyökerét inkább). Gyógynövényként erősítő, máj- és epegyógyító teákba teszik. Nagyon régi gyógynövény, a rómaiaknál mindenfele vallási szerepe is volt, amulettként hordták. Népies neve: ecetfű, keserűfű, közönséges vasfű, lakatfű A rómaiak is ismerték és használták e növényt. Parlagokon, utak, árkok, folyók mentén termő, évelő növény. Friss hajtásai kitűnően ízesítik a salátákat és a különböző leveseket. Egyes vidékeken ma is használják káposztába, tökbe, uborkába. Keserű anyagot, csersavat, glikozidát, enzimeket tartalmaz. Jellegzetes sós íze miatt nagyon jól lehet használni ott, ahol egészségügyi okokból sómentes ételek fogyasztását írják elő. Teája gyomor-, máj- és epebántalmak ellen.

Zeller:

Európa tengerpartjain, Ázsia Nyugati részén, Afrikában és Amerikában honos növény. Gumója és zöldje is felhasználható. C-vitamin tartalmán kívül sok ásványi anyagot, elsősorban kalciumot és foszfort tartalmaz. illóolaj tartalma adja sajátos ízét. Gumójából levesek ízesítésén kívül levest, salátát készíthetünk. Levélzetét fűszernövényként ételek ízesítésére használjuk fel. Felhasználhatjuk mártások hoz.
Levelét száraz, szellős, hűvös helyen, csokorba kötve száríthatjuk. kedvelt  a zellerkrémleves, de más leveseknek (zöldség, hús, paradicsom stb.) is kiváló. Felhasználják nyersen is saláták készítésénél. Jól fűszerezi a főzelékek, mártások, majonézek, hús- és tojásételek ízét is. Bár érdekes aromája nagyon kellemessé teszi ételeinket íze hamar elnyomja más ételek ízét. Diétás étrendekben – kivéve a vesebetegeknél – fontos szerepet játszhat, mivel a fűszertelen ételnek kellemes ízt ad. Leveseknél nagyon jó kiegészítője a petrezselyemzöldnek és mint „zellersó” (őrölt zellerlevél és só keveréke) nagyon alkalmas grillsültek fűszerezésére. Kiváló idegerősítő és nemi hormonképző hatása van.

Zöldpetrezselyem:

A petrezselyem zöldjét frissen és szárított állapotban használjuk, azonban nem helyes az étellel együtt főzni, mert elveszti aromáját és vitamintartalmát. A növényt finomra vágva csak közvetlenül a tálalás előtt adjuk a kész ételekhez, míg a sülteknél együtt sütjük a húsokkal. Ízesítőként való felhasználása szinte kimeríthetetlen: levesekhez, töltelékekhez, főzelékfélékhez, főtt és pirított burgonyák ízesítéséhez éppúgy használják, mint tojásételek, saláták díszítéséhez. A növény illó olajat, karotint, C- és E-vitamint, ásványi sókat tartalmaz. Fogyasztása a szervezet számára nagyon előnyös, ezért főleg télen használjuk bőségesen. A petrezselyem zöldje és gyökere egyaránt gyomorerősítő, vesetisztító, étvágygerjesztő hatású.

Tudós, Tudákos, Javas A Tudós ember

Tudós, Tudákos, Javas A Tudós ember, Javas ember olyan bölcs volt, aki értett bizonyos gyógyításhoz gyógynövényekkel, állati eredetű anyagokkal, mondókákkal, imákkal, fohászokkal. Ismerte a csillagok járását, üzenetét és szintén érzékelt olyan erőket, energiákat, melyek a hétköznapi ember számára érzékeihetetlenek voltak. Jósolt, javasolt ez életvitel jobbá tételéhez, értett a rontások levételéhez.Füves Gyógynövényekkel gyógyított. Ismerte a régóta gyógyításra használt füveket, fákat s az azokból készíthető teákat, főzeteket. Figyelte a Hold változásait, gyakran nemcsak füveket, hanem különféle pálinkákat és gyógyborokat is főzött.

A gabonafélékhez leginkább ajánlott fűszerek:

Búzához: koriander, majoránna, bazsalikom.

Tönkölyhöz: koriander, kakukkfű, majoranna, bazsalikom.

Barnarizshez: lestyán, curry, sáfrány, majoranna, kakukkfű.

Árpához: zsálya, szegfűbors, babérlevél, kakukkfű.

Köleshez: gyömbér, bazsalikom, majoranna, koriander. Rozshoz: köménymag, kakukkfű.

Zabhoz: csombor, édeskömény, izsáp, lestyán.

Kukoricához: szurokfű, kakukkfű, rozmaring. Zöld-aszalt tönkölyhöz: tárkony, bazsalikom.

Hajdinához: izsóp, majoranna, bazsalikom.

Amaranthoz: ánizs, köménymag, édeskömény

Fűszerek könyve Romváry Vilmos